miket kuruttyolsz itt nekem
vigyázz egy sáska van az orrodon
ne visíts, mert elugrik
nem tudom megfogni
Kell a gyűjteményembe.
Tényleg ideugrott a billentyűzetre
egy kis zöld.
Rajzolni se tudnék
szebbet.
Most a képernyőn baktat.
Most a felső szélén halad,
megáll, megfordul,
gondolkodik.
Tisztogatja a csápjait.
Kedvence az élen való,
oda-vissza séta.
A harmadik útjára indul.
Zöld Sadri a neve.
Fölpúposítja a hátát,
a potrohát maga alá görbíti.
Lábai között, a rágójához nyomja a végét.
Mint egy ceruzát, hegyezgeti.
Most meg úgy megy, mint aki nagyon öreg.
Elé teszem az ujjbegyem.
Elfogadja.
Azon sereg-forog, ágaskodik.
Visszaugrik, koppanással, a dobozra.
Egyelőre elvan.
Semmi baj, Zöld Sadrival.
csak, mellém ne feküdjön
mer’ az uram féltékeny
a Fajtata
Most tusolok egyet,
Zöld Sadri jössz velem?
Nem?… Remélem, megvársz!
A dobozon tetszik neki a legjobban.
Szép, világosbarna,
mint a kiszáradt mező.
Ha még itt lesz,
mert nincsenek öngyilkos hajlamai,
kiviszem sétálni.
Most zuhanok a zuhany alá.
Fajtata biztosan féltékeny lesz.
Amy, ugye, úgy látod te is?
Kicsit jót is tesz a hajlamának.
2 hozzászólás
Szia Ildikó! Bírom ezt a zöld izét! Jó a neve! Szép kis állat! Szeretettel: én
🙂 Köszönöm!