Egy halk dallam csendül most fel,
a kopott zongorán csendben sírdogál.
Lelkemen megpihen.
A rideg kottán már kuszák a hangjegyek.
Hamisan szól benne egy üzenet,
meghalt a szeretet.
Helyébe lép a szánalom, a gyűlölet.
Ki eddig átölelt, már régen elengedte kezed.
Nem törődik veled.
Hiába keresed igazad,
a húrokon már nem pendül zene.
Szakadtan lógnak,
rajta álmaim rongyait cibálja a harag szele.
Egy furcsa dallam szól,
az éjszaka csendje válaszol,
mint bagoly, ki éppen áldozatát tépi szét.
Mert reményét vesztve,
már én is áldozat vagyok.
Lehullottak a csillagok,
egy sem ragyog, beborult az ég,
nincs már fény és a sötétben, védtelen vagyok.
Jóbb, ha elbújok vastag páncél mögé,
hogy ne is lássátok,
ha könnyem új kottát rajzol arcomon.
Benne egy furcsa dallam hangjegyei
és sorsom, amit kaptam.
Bármily rossz és keserű, de az enyém.
Mint a sárgult kép, amin gyermek voltam
és tudtam nevetni még gondtalan.
Egy halk furcsa dallam szólt akkor is,
a szeretet harmóniája egy kopott zongorán.
12 hozzászólás
Szép, elgondolkodtató verset írtál, kedves szhemi. Valóban érdekes, hogy életünk minden szakaszában más-más zene szól.:)
Üdv: Colhicum
Igen kedves colhicum, én is úgy gondolom az életnek van dallama, harmoniája, csak mindig másként szól. Gyermek és fiatal korunkban még a jó roll, a szeretetről, a szerelemről szól. De ahogy öregszünk jönnek a problémák, a nehézségek, a csalódások, elvesztjük szeretteinket és akkor az a dallam már másként szól. Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Kedves Szhemi!
Szomorúan szép ez a vers, de halld azt a dallamot, mindig szól, csak van mikor egészen csendben kell lennünk, hogy mghalljuk. Ez a dallam még akkor is szép, ha legszívesebben az élet kottáját könnyeinkkel áztatnánk le a kopott papirosról.
Gratulálok!
üdv.:
hamupipő
Köszönöm kedves Hamupipő, valóban az a dallam mindig szól csak nem egyformán. köszönöm, hogy olvastad a verset.
Csodálatosan megírt szomorú dallam! Gratulálok, szhemi!:-))
Köszönöm kedves Sonly és örülök, hogy tetszett a vers.
A fájdalom és gyűlölet kitörésein át, halkan, csendesen hallani valami nosztalgikus szép melóiát a versből.
Tetszik nagyon.
Köszönöm kedves András,megértetted, hogy miről szól a vers, meghallottad dallamát. Örülök, hogy tetszett.
üdv! egy újabb rokon lélek… úgy tűnik kik művészeti ágakat választunk ugyanazokon megyünk át, ki így ki úgy… lassan tényleg úgy érzem, hogy a "művész" vértnek született, hogy másokat tápláljon, hol bánatból hol örömből, míg ő maga sosem térhet haza… talán majd egyszer megtörik a jég… átéreztem írásod, én is átéltem. tisztelettel: zsolt
Köszönöm kedves Zsolt, hogy olvastad a verset. Szerintem is sokan vagyunk, akik probálják megmutatni az érzéseiket, legyen az jó vagy rossz, öröm vagy bánat, szerelem vagy csalódás.
Üdv: József
Ez nagyon szomorúan ismerős dallam!
Szinte hallom!
Nagyon szeretem mikor a zongora billentyűin végig fut a lélek zenéje. legyen szomorú, vagy vidám.
Sok versemben használom én is ezt a hangszert.
Szeretettel: marica
Nagyon örülök kedves Marica, hogy olvastad a verset, köszönöm.
Üdv: József