Egy furcsa perc hinti álmaim.
Szétszórt porán lépnek lábaim.
Szétszórt porán lépek hangtalan,
és várok Rád – várok boldogan.
Egy furcsa perc zengi dallamát,
a szél viszi, elfújta porát.
Elfújt pora: felkavart dalok –
és éneklik fenn az angyalok.
Egy furcsa perc súgja titkait,
nyíló rózsák bontják szirmaik.
Egy percet még – múló pillanat!
És megtudom mind a titkokat.
9 hozzászólás
Tetszik. A hangulata, és az a csendesség ami benne van, az a befelé fordulás egy picit….
Kedves sanna! … egy picit…? Mert én a 2. versszakot nem tudom “megemészteni”, A mögötte rejlő, feltörekvő érzelmet – azthiszem – érzem, de a képzavar szétbontja.
Üdv!
tetszik a pattogó ritmusa és mondanivalója:)))
Nagyon kellemes hangulatú, szép, rendezett, érett vers. Köszönöm 🙂
Tetszett!Van hangulata…Z.
Eldúdoltam az Édes kisfiam dallamára, klassz!
Jól sikerült!
Nagyon szép vers! Gratulálok!:)
másolás szagot érzek