Fájdalom
A fájdalom átjárja testét,
úgy hal a remény,
időtlen száguldás az élet,
és ő jönne felém.
Áthat a lélek, belém mar,
cudar félelmek között,
lelkébe béke költözött.
Nyugtató
Sejtjeid feladták,
már nem küzdenek tovább,
elfoglalta helyét a bánat.
Tort ül felettünk az idő,
megtréfált minket a tér,
félelem nem ér el, tréfálkozol,
megnyugtatsz engem.
Hajnalig
Hajnalig voltam fent ma is.
Hozzád igyekeztem,
hogy megnézzem,
mit tett az eső,
nem ázott-e be a tető?
Hajnalig róttam az utcákat.
Félvállról vett szavak,
súlyosan válladra hullanak.
Megérint magányod,
ahogy magadat viseled,
büszkén, kínok között is emberi.
Hangod csendes, szerényen kéred,
hogy ne felejtselek el téged.
6 hozzászólás
Kedves Horvaja!
Fájnak a sorok!
"Tort ül felettünk az idő,
megtréfált minket a tér,
félelem nem ér el, tréfálkozol,
megnyugtatsz engem."
Igazán fájóan szép!
Barátsággal:sailor
Köszönöm sailor!
Örülök, hogy megérintett ez a versem, hogy megérezted a fájdalmamat.
Barátsággal,
Janó
Kedves Janó!
Versed érdekes, nem mindennapi, fájón egyedi, szomorú.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Nagyon jólesik, hogy hatással volt rád a versem.
Szeretettel,
Janó
Mély, fájdalmas, kisírt szemű vers az én olvasatomban.
Üdvözlettel: Edit
Kedves Edit!
Köszönöm szavaidat. Volt benne érzelem, fájdalom. Az elmúlás, az emberi szenvedés (miért mindig a jók szenvednek?) mindig megindító.
Szeretettel,
Janó