Néha
picibaba akarok lenni,
mert akkor anya
engem is úgy simogatna és
puszilgatna, mint a kistesómat;
és nem zavarná,
ha pelusba kakilok,
vagy összemaszatolom a ruhám,
vagy hisztizek semmiségeken.
De aztán, mikor
anya megkérdi,
hogy elmegyek-e vele a boltba,
csak mi ketten,
akkor már
nem akarok picibaba lenni.
Majd máskor.
5 hozzászólás
Ennyire rossz lenne egy kisbabának boltba menni?Hisz ott,még csokit is kapni.
Üdv,Ormi!Olvastam digi-könyvedet,s jó volt-főleg az én koromból -egy kicsitt
újra visszafordulni,gyerek lenni.
Köszönöm!
hááát, talán nem értetted egészen: éppen a kisbabaságról mond a kis hős a boltbamenésért…:)
köszi, hogy olvastál itt is, ott is! 🙂
Szia! A Versküldőben találtam ezt a versedet. Zseniális! Szerintem felnőttnek és kisgyereknek egyaránt érthető, kedves és remekül kifejezi a mama-nagyteső-kistesó hármas viszonyt. Élmény volt olvasni. Poppy
Köszönöm, kedves Poppy, örülök, hogy tetszett! Bizony nehéz lehet egyszem gyerekből nagytesóvá válni hirtelen…
Ez olyan, mint a kedvenc svéd gyerekverseim, nagyon aranyos, de mély gyermeki igazság van benne 🙂
Hanga