Az én házam nagyon nagy.
Beléje fér szív és agy,
beléje fér, benn légyen.
Az én házam így éljen.
Az én házam oly kicsi.
De belefér a ki? Mi?
Beléje fér, ezt hidd el
minden, minek férni kell.
Az én házam van nyitva.
Bárki jön és kinyitja,
bebújik és melegszik.
Vagy a senkik elkergetik?
Az én házam fekete.
Vagy másmilyen-legyen-e?
Négyszögletes… körkörös.
Ej! Többet ne! Mindez, mindez közömbös.
Az én házam lakója
a világot alkotja.
Nincsen, nincsen más dolga.
Soha.
S az én házam mindenkié.
Változz te is mindenkikké.
6. A mi házunk istene-
ő, kinek az ég helye,
a mi házunk kell, kellett.
És mindenkit beengedett.
A mi házunk lakói
rájuk sosem kell szólni.
Oly ügyesek és bátrak!
Építenek sok házat.
Egyet-egyet mindennek.
Össze sosem dőlhetnek.
Befogadják a mindent,
ez az olyant, az az ilyent.
Az én házam. Örökre.
Eme perctől kezdődve.
Benne vagyunk mindenütt
külön-külön, és együtt.
Az én házam …
A mi házunk lerontva?
Lerombolta gonosza?
Ne panaszkodj s kesergélj,
házad legyen a mindenség.
Házunk legyen a bárholság.
Akárhol vagy, menj tovább!
…
…
Építjük a világot,
el is kezdjük most, már most!
Világot és világot!
Te is biztos kiáltod.
A mi házunk kigyullad?
Felgyújtani hogy tudjadf?
Gonosz múltad gyulladja,
dicső jövőd kioltatja.
De ha leég, teljesen…
újjáépühetetlen?
Már minden az otthonunk.
és mindenhol világozunk.