Egy hete nem írtam verset
pedig mindegyik nap szoktam
úgy érzem már itt a vége
végérvényes: elapadtam
szóvirágok nem nyílnak már
soha többé bús kertemben
hasonlatok fenn az eget
nem hasítják át keresztben
halványlila metaforák
pipiskedve nem hajlongnak
párhuzamok létrafokát
nem hágom meg fel a napnak
ellentétek sötét bugyrát
kiöntöm a földre végre
keserveim jajszavait
elteszem ma sutba félre
pihenhetsz kedves olvasó
nem rabolom már idődet
hogyha kicsit hiányoznék
ölts e versre hosszú nyelvet!
2024. február 13.
8 hozzászólás
“keserveim jajszavait
elteszem ma sutba félre”
Amit félretesz az ember, azt bármikor elő tudja venni. Nem megrendelésre írunk, hanem örömből, bánatból, kedvtelésből. Erőltetni sohasem szabad.
Szeretettel: Rita 🙂
Így van.
Kedves Dona!
“ölts e versre hosszú nyelvet!”
Jaj dehogy!
A maga nemében csoda jó!
Kiírtad magadból a pillanatnyi érzéseket!
“Egy hete nem írtam verset
pedig mindegyik nap szoktam”
Akkor fogsz tovább is,mert aki minden nap írt,
az olyan ötletgazdagsággal rendelkezik-ett,hogy
még nagyon sokat fog írni!
Ne is beszéljünk arról, mennyire fontos lehetett
hogy minden nap kiírd magadból amit szépnek találtál,
ami fájt,amit érdemesnek tartottál!
Nagyon nagyon várjuk a következöket,ha nem is
minden nap jönnének!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
“
Kedves Sailor!
Köszönöm. Egyébként nem azért nem írtam egy hétig, mert nem tudtam volna, csak nem volt időm leülni az íróasztalhoz, szülinapom, egyéb családi ügyek stb. okán. /Tényleg minden nap írok, volt nap, hogy hármat-négyet is, pl. december hónapban kb. 40-et, de lehet, hogy több volt./ Úgyhogy a következőkben – amíg tényleg abba nem hagyom – minden nap, legalább egy évig várhatod az újabbat: és ezt nyugodtan vedd fenyegetésnek! /És nem félek vele élni./ A két első ciklus /ezekkel kezdtem verset írni a szerelem hatására/ közé csak azért teszek be néhány más jellegűt, nehogy nagyon megterheljem az olvasót a bajaimmal.
Köszönöm a gratulációt!
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona:)
Hiányozni fogsz…..szép ideiglenes búcsúzás volt….itt marad a szóvirágok illata, a lendületedé, a kisugárzásodé.
Támogató öleléssel:
M.
Kedves Napfény!
Természetesen nem fogok hiányozni még egy darabig, csak a két fájdalmas ciklus közé beteszek néhány könnyedebbet, mostanit, a Morzsák után nem akartam mindjárt az Élet szerelem után-t felrakni, hátha sok lenne az olvasónak a szenvedésből. De nemsokára jön az is, és utána már – ahogy az elején elkezdtem – keletkezés sorrendjében az összes többi, egy év termése, utána meg, amit azóta írtam.
Addig is szóvirágaim illata legyen veled!
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Ennek nagyon örülök-
“Úgyhogy a következőkben ? amíg tényleg abba nem hagyom ? minden nap, legalább egy évig várhatod az újabbat: és ezt nyugodtan vedd fenyegetésnek!/”
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Én pedig annak örülök, hogy te örülsz. 🙂