2024. december 28., szombat
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    emlékezés

    Egy idő óta

    oroszlánBy 14 hozzászólás799 megtekintés

    Nem láttatok sírni, nem is fogok,
    pedig lenne ezer komoly okom.
    Eszeveszetten büntetem magam.
    Daccal neveli a keserűség a csendet.
    A végzet felé indulok pár szóval,
    hogy rágalmazzam gyengeségemet.
    Szét szórt hópelyhek a szélben, érzem
    idegen itt minden, hidegen sugárzó,
    nélküled már nem tudom hol járok.
    Akár egész a rész, akár darabokra hull,
    parazsat hint szemembe a fájdalom,
    hiányzol, ahol vagy onnan nincs visszaút.
    Torz fonák lett az életem nélküled
    sok ezer éve már, ó, emlékszel rám?
    bennem fogantál meg, vigyáztam reád.
    Létedet létemtől eloldotta a halál.
    Elszántan küzdök egymagamban,
    elég már végre, hadd hulljak térdre.
    Egy gyertyaszál ég egymagában érted.
    Vérzik a telihold, ott fenn az égben.

    Share.

    14 hozzászólás

    1. Horák Andrea Kankalin on

      Szia oroszlán!
      Nagyon-nagyon át tudom élni ezt a verset, és nem véletlenül. Pontosan azért, mert évek óta így zajlik bennem az általad megfogalmazott hiány. És csak a záró negyednél eszméltem fel arra, hogy ez nem rólam, nem rólunk szól.
      Úgy ütött, hogy a csontjaim is sajognak belé, a lelkem is hasadt, pedig azt gondoltam, hogy gyógyult a seb. Tudod, mindig hittem, hogy majd beheged, de most azt érzem, hogy inkább egyre mélyebb.
      Nagyon szép a vers, engem megbolygatott, sőt, kifordított az újabb önmagamból.
      Mit is mondhatnék…
      Félelmetesen hatásos a vers. Visszarántott abba a múltba, amiből már majdnem kievickéltem.
      Most pár métert süllyedtem az újabb felemelkedésig. Ez versed dicsérete, mert így hatott.
      Csodaszép, engem falhoz állított, hogy gondolkodjak.
      Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    3. oroszlán on

      Kedves Kankalin!

      Nem akartam sem ünneprontó lenni és nem akartam senkit felzaklatni a versemmel. Így karácson táján, amikor minden a szeretetről szól, ezerszeresen fáj a fiam elvesztése. Minden karácsonykor próbálom kiírni, hogy kibírjam. Tizennégy éve már, de nem szűnik…talán soha.
      Kívánom neked is a gyógyulást, megbékélést, de ezek csak szavak.
      Szeretettel: Ica

    Leave A Reply