Ma még hiszünk a szavak erejében,
amint a kellemes oly lágyan lebben,
s a boldog túlzó, legfelső fokával
talán már égen-földön túlra szárnyal.
A képeslapra ezt a két szót írjuk…
Mintha a lelkeknek is volna hídjuk,
típusbetűink szíven ütni készek,
elmondva azt, mit nem súgnak a képek.
Karácsonykor, újév előtti fényben
ma még hiszünk a szavak erejében:
távkészüléken víg üzenet száguld,
érzelmünk képernyőre szűkült, tágult.
Kiürült boltok, áruházak, tárcák…
Ajándékok az örömet kínálják,
de még ha nem is bíznánk csupán ebben,
ma még hiszünk a forró ölelésben,
a kézfogásban s fogadalmainkban,
hogy jobban számít az, ami belül van…
A képeslapra sem írhatnánk szebben:
„Ma még hiszünk az igaz szeretetben.”
2 hozzászólás
Szép vers, jó vers, köszönjük. Üdv. : ÁE.
Szuperjó, Józsi bácsi. Ha "felnövök", én is szeretnék majd ilyen jól, szinte mérnökien megszerkesztett verset írni.
Sajnos mára sok jó és szép szó lejáratódott, szerintem ilyen a "szeretet" is. Aki elég sok reklámot néz, az (viccesen szólva) már réges-rég "tudja", hogy szeretet=édesség, csoki. 🙁 Ezért az ilyen "terhelt" szavakat manapság már csak nagyon ügyesen lehet elsütni versekben, hogy ne legyen közhelyes, pedig a szeretet a legszebb szó. Neked jól sikerült elkerülni a közhelyességet.
Őszintén gratulálok, és remélem, hogy még a jövőben olvashatok verseidből.
Deepr