Közöttünk ne legyen senki nagyobb, más,
tudjunk megmaradni egyenlők mindig,
két vízszintes vonal, a kézfogás mint
az egység és mint az összetartozás.
Közöttünk ne legyen senki jobb annál,
mint amilyen jó bármelyikünk lehet,
csak egy embernyi jót, nyarat vagy telet
köszöntsön mindenki míg bírja magát…
Messzebbre jutunk egymás kezét fogva,
ahogy messze a part s messze a határ,
az élet kemény szél s zajgó tengerár,
és nem könnyű a parti sziklák sorsa,
egy kézfogással lépj hát bátran közénk,
s messzire jutunk, mint vihar, mint a szél…
5 hozzászólás
Kedve András!
Ez az írásod is nagyon sokat mond!
Minden sor tele bölcs GONDOLATOKKAL1
Gratulálok:sailor
BUÉK!
Köszönöm szépen kedves Sailor!
Boldog új esztendőt kívánok!
Üdvözlettel András
Szép szonettben foglaltad össze bölcs gondolataidat kedves András!
Boldog, sikeres újévet kívánok szeretettel: Ica
Köszönöm szépen kedves Ica
BÚÉK neked is!
Üdv András
Kedves András!
Ez az összefogás verse, mennyire szép gondolatok! De jó lenne, ha ilyen egyszerűen meg tudnánk oldani a társadalmi problémákat. Egyetlen kézfogással. Üdv. Szilvi