Napfény szökött be az ablakon,
Kicsit megállt szemben a falon.
Fénnyel keretezi a képeket,
Segít felidézni emlékeket.
Messzire repít a képzelet…
Gondolkodom, – mindez, hogy lehet?
Ott sétálgatsz a lombsátor alatt,
Langyos szellő simogatja hajad.
Útközben néhányszor megálltál,
Körül néztél, s tovább indultál.
Megcsodáltad az ismerős tájat,
A holdfény világította házat.
Patak csobog ott a fák között…
Köréje szeretet költözött…
A képen otthagytad magadat,
Azért, hogy simogathassalak.
Szeretném azt látni, mit te látsz,
Mikor az égi csodára vársz.
Menni veled az álomvilágba,
Hol bokrétát kötsz a szivárványra.
Szívemmel érintem – e csodát,
Lelkemben angyal fúj harsonát.
Aranyba mártottad ecseted,-
-érzed?
A Jóisten kincset adott néked.
16 hozzászólás
Egy kiállítás látogatása ünnep a számunkra, hát még akkor,
ha emlékeket idéz…
gratulálok, Judit
Drága Vali!
Nagyon csodálatosan írsz egy eseményről is, mint egy kiállításról. Hiszem, tudom és Te is, hogy a művészetek is megszépítik az ember életét. Bár csak többen felfedeznék!
Gratulálok szép versedhez!
Szeretettel ölel:panka!
Szép bók ez a festő számára! (Kicsit talán sok ragrímet kevertél bele.)
Valika kedves!
Néhány sorod nagyon megfogott, persze már nem vagyok meglepve, hogy "bokrétát kötsz a szivárványra…" :))) Aki így látja a képeket, azt egy kiállításon mindig szívesen látják.
Olyan tavaszillatot árasztanak soraid, hogy szinte érzem. 🙂
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Judit!
Valóbvan ünnep volt. A lányom a festő, így aztán még büszke is vagyok rá. Köszönöm értékelő hozzászólásodat.
szeretettel üdv:Vali
Drága Pankám!
Valóban a művészetek szebbé ,gazdagabbá teszik világunkat. Köszönöm elismerő szavaidat. Ha lehet ölelés jár érte./személyesen/.
Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Csaba!
Köszönöm,hogy kritikus szemmel tekintettél írásomra. Tedd ezt máskor is. Igazad van. Sajnos még mindig sokszor beleesek ebbe a hibába, pedig igyekszem ám. A festő mint azt lentebb írtam, a kislányom.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Ica!
Örömmel veszem,ha reagálsz verseimre. A bokréta a szivárványra már régen oda került.Azt hiszem először egy kis töredékes versecskémnél ami valahogy így szólt: " én tartom a létrát te állj fel rája, kössél bokrétát a szivárványra." Szeretem ezt a hangulatot ami ebből a szófűzérből árad. Talán meseszerű, de én szeretem mesésen megélni a világomat./ha lehet/
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Valikám!
A tehetség egy Isten adta ajándék. Bármiről legyen is szó. Az ecsettel való bánás még inkább.
Szépen megverselted. A Te tehetséged itt bontakozik ki, az én örömömre.
Szeretettel:Marietta
Mariettám!
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel üdv:Vali
Többször elolvastam a verset.Szinte láttam a képeket. Éreztem egy büszke édesanya örömét.
Örömmel olvastam.
Szeretettel:Ági
Ágikám!
A képek valóban szépek. A verssel meg én járulhattam hozzá az ő örömének. Attól meg boldog vagyok,hogy olvastad.
szeretettel üdv:Vali
Kedves Valikám!
Valóban, az olyan édesanyának, aki ilyen csodálatos költeményeket ír, s a lányának, aki remek festményeket alkot, a jó Isten valóban kincset ad nekik – nem érdemtelenül. Gratulálok a versedhez, ami olyan igazi "hovás", s a lányod képeihez (általam még ha nem is láthatom), a kiállításához, hogy sok szép alkotással szépítsétek a művészeteket kedvelők életét.
Szeretettel: Kata
Drága Katám!
Köszönöm kedves szavaidat. Azt írod "hovás", ez számomra nagy dícséret. Értelmezésem szerint , olyan amilyen én magam vagyok, én meg nem is akarok másféle lenni. Most ez az én dolgom. Köszönöm, hogy nem hagysz ki egyetlen írásomat sem.
Szeretettel üdv:Vali
Nagyon finom az "ecseted", olyan lélek-simogató.
Jó olvasgatani:ruca
Kedves vagy , köszönöm.
szeretettelüdv:V