Egy kislány vagyok, otthonom a mese.
Egy kislány vagyok, vágyakkal tele.
Egy kislány vagyok, ki felnőni nem akar
Hisz felnőttnek lenni nem könnyű feladat.
Míg gyermek vagyok álmaimban repülők,
Angyalok szárnyalnak, én meg csak szédülök.
Annyi felnőtt van, ki nem mer álmodni,
Elrohan az élet, s közben elfelejt szívből táncolni.
Nehéz megállapítani, hogy mi helyes döntés,
Nem is kell, hisz akkor a vágyakozás megemészt.
Ha felnövők az álmaimat elfelejteni nem fogom,
Hisz az álmok elérése a cél, nem pedig a fájdalom.
Lehet, hogy csak egy kislány vagyok,
Szeleburdi és ostoba, de otthonom a mese, a tündérek birodalma.
Egy kislány vagyok
By Daisy
2 hozzászólás
Erről a versről Pán Péter jutott eszembe:)
SAJNOS fel kell nőni, de ajobb is, ha marad bennünk valami gyermeki:)
Húú tényleg olyan Pán- Péteres meg olyan igazi meseszerű,álom ahogy írtad pont olyan a hangulata! Én értem minden szavát:) Sajnos előbb vagy utóbb mind felnövünk de akkor majd felnőttként viszanézve rájövünk milyen jó és rossz dolgokat követtünk el,talán úgy tisztább lesz majd minden!