nem tudom, miért, de fáj nagyon…
Fáj, ha látlak, s tudom, hogy soha nem lehetsz az enyém,
számomra megszűnt létezni a világ, meghalt minden remény.
Végleg feladom, már nem akarlak látni,
nem akarok veszett célért, érted küzdeni.
Felesleges, mert neked biztosan más kell,
s az, hogy én mit érzek irántad, nem érdekel.
Hát, legyen így, nem nézek rád többé, s kizárlak szívemből,
felejtsd el, hogy a világon vagyok, s fájdalom sikolt a lelkemből!
Hidd el, idővel majd begyógyul minden seb,
s valaki mással egyszer én is boldog leszek!
6 hozzászólás
Kedves Ninike!
A remény soha nem hal meg, vagyis csak utoljára.
Tudom, hogy egy viszonzatlan szerelem nagyon tud fájni, de ahogy a végén írod, jön másik akivel biztos boldog leszel. Szerintem felejtsd el minél hamarabb.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves Ninike!
Totálisan értem a fájdalmad, és nem tudlak biztatni, hogy könnyű lesz a felejtés…
Az az utolsó sor semmit sem mond… Neked még máshol vannak a gondolataid.
Ott, ahol nem kellenek…ez nagyon, nagyon tud fájni…éget, gyaláz…
Fel a fejjel!!!!!!!!!!!!!
Szeretettel: dinipapa
Kedves szhemi!
Igen, a viszonzatlan szerelemnél nincs rosszabb… de ez is egy régebbi versem. Azóta több kapcsolatom is volt. És most nagyon boldog vagyok a Szerelmemmel! Aki talán az igazi… Tehát, megérte reménykedni. 🙂
Üdvözlettel: Ninike
Kedves dinipapa!
Köszönöm a véleményedet!
Valóban nem volt egyszerű, de "túlléptem" az illető srácon. Ezzel a verssel próbáltam erőt meríteni a jövőhöz. És ezzel biztattam magamat. Szerencsére sikerült! 🙂
Üdv.: Ninike
Azt hiszem egy hajóba evezünk csak én a csapás másik oldalán. 🙂 Én már túlléptem rajta de nem fogom elfelejteni ahhoz túl jó volt. A versed nagyon tetszett és remélem már jobban vagy. fel a fejjel.
Kedves Londonman!
Köszi a hozzászólást! És a biztatást.
Igen, sokkal jobban vagyok, rég lezártam ezt az "ügyet".