Egy marék és egy csokor ibolya.
Áldott gyermek mosollyal színezve
rakta a két kicsi lány kezembe.
Ennyi volt mára csak szívem jussa.
Zsigereimben lányom fájdalma.
Könyörtelen kínok közt vergődve
magzatát tegnap éjjel megszülte.
Holtan szült szerepem; nagymama.
Lila ibolya; hüvelyultrahang.
Méhben látható aprócska szikhólyag
pulzálni kezd a szívcsöve, alig párnap.
Elment mielőtt még szíve dobbant.
Így volt. Isten keze zabolátlan.
….Törékeny virágszirom markomban.
9 hozzászólás
Kedves Noémi!
Hihetetlen erö kell ilyenröl írni…
Szinte emberfeletti!
Minden sora fájóan,reszketöen…mutatja a Benned megélteket!
Együttérzésem!
Szeretettel:sailor
Köszönöm kedves sailor, azt hittem, ha kiírom magamból könnyebb lesz, de majd az idő segít…és minden rendben lesz.
Szeretettel: Noémi
Kedves Noémi !
Hatalmas erő kell egy ilyen vers megírásához, magam is tapasztaltam ezt az érzést fiam elvesztésekor.
Nagy szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm Zsu. Együtt érzek Veled. Még akkor is fájdalmas, ha annyira piciny volt, és talán jobb is így, mert nem lett volna egészséges. Azt mondja a szakirodalom és az orvos is megerősítette, csak azok a magzatok halnak el, amelyek nem életképesek.
Szeretettel: Noémi
Kedves Noémi!
Nagyon szomorú, és fájdalmas vers, de hisz ez érthető
Legyél a lányod mellett.
Üdv: harcsa
Kedvs Noémi!
Fájdalmas sorok, veszteség anyának és nagymamának. Kegyetlen érzések, amelyeket nagyon nahéz elviselni és sosem lehet elfeledni.
Fogadjátok együttérzésemet.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kata.
Szeretettel: Noémi
Kedves Noémi!
Iszonyú fájdalommal teli sorok…
Tudom milyen érzések tombolnak ilyenkor.
Enyhülést kívánok Nektek! A szeretet sokat segít.
Szeretettel: Tünde
Tünde, köszönöm.