Egy mélyponton írt vers

Tudom néha kiirtanál
úgy mint azt a parlag füvet,
haragszol sokszor nagyon rám
ha elfog az önkívület.

Megjelent egy „gyütt-ment” magyar
az idegen Vajdaságból,
's téged akar tanítani
most onnan a messzi Svájcból.

Meg kell magyarosítani,
hogy mi itthon őt megértsük,
ő még ősmagyarul mondja
amit itt már rég nem beszélünk.

Ő még nem „génmanipulált”
az anyja nyelvét beszéli,
nem is tudja mi az a „szleng”
és azt ma még meg sem érti.

Azt már eddig megtanulta,
hogy a tesó, az mit jelent,
de tök jó, szupi és szuri
azon ő még ma is fetreng.

Éhi, édi vagy elpuskáz
halvány fogalma sincs róla,
kajli, kama vagy kapiskál
talajt rántja ki alóla.

Így hát ő marad csak annál
melyre anyja tanította,
még ma is csak egy elmaradt
tanulatlan hottentotta.

Német nyelvnek sem sikerült
az elmúlt ötven év alatt,
hogy kitörölje belőle
mi otthonról benne maradt.