Az őrület határán egyensúlyozok
körülöttem kuszálódnak a sorok
versemnek értelme elveszett
életemnek értelmét keresem
de életemnek értelme nincsen
ennek értelmében nincsen kincsem
kincs nélkül pedig mit sem érek
egyszerűen megszűnik az élet
megszűnik az élet és én félek
hogy a félelmet megtámadja a lélek
melynek élethez való joga elfoszlott
s a jog valóban kicsit felkopott
miként az élethez való jog
mindig a rosszaknak fog
megadatni s én csak lógok
a semmiben mint egy horog
miközben mellettem az élet zajlik
s én kimaradok ebből mindaddig
míg a boldogságot meg nem lelem
s a béke meg nem nyugszik bennem.
8 hozzászólás
Kedves Réka!
A jól csengő sorokban félelem zajlik, elkeseredett harc az életért.
Gratulálok szépen megírt gondolataidhoz.
Szeretettel: oroszlán
Kedves Oroszlán!
Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett.
Üdv.: R.
Kedves Oroszlán!
Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett.
Üdv.: R.
Kedves Réka!
Ez nem egy sor egy vers. A béke nem nyugszik meg.Azt meg kell találni.Erőt hozzá. Jó vers.
Ági
Kedves Ágnes,
tudom, bár nem egyértelmű, de itt a megnyugvással a "letelepedésre" (ha lehet ezt így mondani) gondoltam. Hogy a félelem helyét átvegye a béke. 🙂
Köszönöm véleményedet!
Üdv.: R.
Bizony fontos a lelki béke !
szépen megfogalmaztad versedben 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Réka!
A legjobbakat!
Leljed meg,amire vágysz!
Üdv:sailor
Kedves Zsu!
Köszönöm szépen! 🙂
Kedves Sailor!
Igyekszem és köszönet!
Üdv.: R.