Reggel
Mikor mindent mérni kell
– fényt, hangokat, életeket
Számolni
Elszámolni az éjjellel
Fogmosás közben tükörbe
Csipásan nézni
Kell, mert
A szem a lélek tükre
Keresed kínkeservesen
Az elhagyott darabot
Hideg levegőhöz érve
Rájössz, kinek adtad
Magad
Kölcsön
(Örökbe?)
Egy otthagyott darab
Egy eltelt óraszelet
Megy-jár-kel tovább
Gondolkodni
Nincs idő, nincs idő
Vagy épp túl sok van
A csendben belül
Sosem tudni milyen
Szín van
Már ez sem lesz fényes nap
Csak papírral elvágott
Énkép-darab
Túlnőtt dimenziók
Egy méter hatvan centiben sétál
El mellettem a tükör
Tűrőképes vagyok az idővel
Reggel-este fogyasztott légzés
Más hangja van más pillanatban
Minden gondolatban
Egy új könyv a világ
Énkép-darab: szavak
Sorba rendezett fények
Egy gyertya égve maradt
Reggelre újradermed
Más alakú lesz az éned
Két deci álom elnyeli a sötétet