Bevonja az udvart, kertet arannyal,
amint lépeget a hűs, nyári hajnal.
Ostorpattogtatás, kiált a kondás,
közben a földben fürgén a vakond ás…
Közelben hallatszik a csordás hangja;
levelet s virágot növeszt a hanga.
Nincs elég bogyóm – így duzzog a bodza;
messziről a szél harang hangját hozza.
Szép lány lesz a kukoricacsőből;
mérgesen nyerít a patkolt csődör.
Eke, kapa játszik égő tűzzel –
kalapácstól hangos kovácsműhely…
Nagy fává nőtt a mogyoróbokor;
az utcán éhes kutya kóborol.
Kertben érik a káposzta, a mák;
padon pihennek kendős nagymamák.
Ahogy vonul haza a sok állat,
a nap bíborra fest minden ágat.
Pihenni tér a kasza, a kapa,
aluszik már a fáradt éjszaka…
14 hozzászólás
Szép falusi életkép. Ma már azért más a falu képe is. Nem ilyen békés, nyugodt.
Üdv: Kati
Ebből látszik, hogy elég régen voltam gyerek… 🙂 Köszönöm a hozzászólásodat!
Üdv: Klári
Nagyon tetszett, mint egy szép nyugodt mese apró indákkal átszőve amin csengettyű csilingel.
Szeretettel: Edit
Mesés hozzászólás, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Ó, ezek képek mind, mind a gyerekkorból… Olyan csodálatosan festetted meg, hogy újra éledt bennem minden emlék. Köszönöm neked ezt a csodás verset.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Gyerekkoromban a teljes nyári szünidőt az anyai nagyszüleimnél töltöttük a két bátyámmal együtt. Akkor nehéz volt, mert hiányoztak a szüleim, de ezek a nyarak jó pár versemben előjöttek már.
Köszönöm szépen a szavaidat! 🙂
Szeretettel: Klári
Szép falusi képeket hoztál ide kedves Klári!
Szeretettel gratulálok: Ica
Egyben boldog névnapot kívánok!
Kedves Ica, köszönöm szépen a szavaidat, no és a köszöntést is, bár nem Klára vagyok. 🙂 Az csupán a második keresztnevem, egyben nick-nevem. 🙂
Szeretettel: Klári 🙂
Szia Klári! 🙂
Varázslatot tettél, mert visszarepítettél a gyermekkoromba. Minden épp így zajlott, csak felénk kankalin virágzott, galagonya, som, kökény, vadszeder és erdei szamóca termett. 🙂
A pajtásaimmal gyakran kiszöktünk a legelőre, szóval tartottuk a pásztort, viccelődtünk a tehenekkel. Naphosszat kint dagasztottuk a sarat, élveztük a friss levegőt.
Tudtunk játszani, nem volt szükség drága holmikra, pedig nem is olyan rég volt…
Hatalmasat fordult a világ, más került középpontba.
Az értékek lassan veszendőbe mennek, ezért számomra dupla öröm, hogy megmutattad, mik azok. 🙂
Nagyszerű a vers formailag is, tanítani lehetne. 🙂
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon örülök, hogy felidéztem benned a te gyermekkorodat is, pedig jóval fiatalabb vagy nálam. 🙂 Az én gyermekkorom a hatvanas évekre tevődik, s akkor még szinte az egész országban a hagyományos falu képe élt, bár már látszott a változás.
Köszönöm szépen! 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Aki az öröklétet keresi, az menjen ki falura, tanyára, mert van szépség, hangulat, érték, ami évszázadok alatt se változik, és főleg nem múlik el! És vannak még reggelente a falu főutcáján végigvonuló tehéncsordák. 🙂
Szeretem-vers!
Köszönöm neked:
Ylen
Kedves Ylen!
Örülök, hogy még vannak ilyen csodálatos, hangulatos falvak. Nem is gondoltam volna. 🙂 Én köszönöm neked! 🙂
Szeretettel: Klári
Szia!
Nagyon magával ragadott a versed. Annyi minden jutott az eszembe! A tehenek vonulás, a falusi élet varázsa, az ott töltött nyári szünetek…sajnos, ez már nekem csak szép emlék. Köszönöm, hogy visszarepülhettem egy kicsit a nagymamám falujába, 🙂 üdv hundido
Köszönöm kedves hundido. Örülök, hogy benned is emlékeket ébresztett a versem. 🙂
Szeretettel: Klári