Mindegy az alak,
a forma, s a jellem,
ezt kell sejtsem.
Mindegy a haj,
a szem, a fül, a has,
hogy alacsony-e, vagy magas,
mindegy, hogy lángelme, vagy „hót” buta,
hogy szép a mosolya, vagy nincs foga…
mindegy, hogy szegény vagy „jól menő”
hogy szeressen, csak az a fő…
Ám elkerül a szerelem…
így azt az embert keresem,
ki jóképű, erős, gazdag és okos
és persze hűséges (mert ez fontos!)
Számára én vagyok a Nő,
és imád, mert az a fő…
…és akkor Ő lesz a szerelmem
s már mindegy az alak, a forma s jellem…
8 hozzászólás
Hát ez remek! 🙂 Helyettem is írtad! A téma is nagyon ott van, és még versnek is jó! 🙂 A lüktetése, a rímelése! Köszi, egy élmény olvasni! Poppy
Köszi Poppy, örülök, hogy olvastad!
Gyömbér
Kedves. Játékos és elgondolkodtató! – ahogy azt Tőled megszokhattuk…
Gratulálok:
Kuvik
Néha (vagy inkább gyakran) már nem tudok mit hozzáfűzni a véleményhez. Csak annyit, hogy nagyon tetszik!
Osztom Boer véleményét. 🙂 Nekem is nagyon tetszik ez a versed (is).
szia Gyömbér!
hogy nem vettem észre ezt a versedet…
szenzációs, milyen fineszesen bánsz a szavakkal.
gyakorlatilag bármilyen témához
is nyúlsz, az arannyá váli a tollad nyomán.
grat. leslie
Eeeeez tökéletes szingli-hozzállás! Jól elkaptad. :DD
Ez még mindig… :))
Csak hol van már az a nagy Ő? 🙂
Gratula!
Poppy