Ha rá gondolok
Cseppfolyóssá vált bánat gördül le
Időeke bölcsőiben
arcomon.
Ne haragudj, most a végén kezdek,
ott hol megértettem,
(vagy mégsem?)
hogy miért küldetett
üzeneted nékem.
(remélem nem tévedek!)
Ez most különösen jólesett,
mert a lelki csőd szélén állok,
nem kiáltok,
te mégis hallod.
Mond! Valóban így látod,
hogy én ilyen jó vagyok?
Ó mondd, ha nem szégyelled!
Feloldozást jelenthet.
Könnyem sorol a papíron,
a fájdalmam alig bírom.
Ha rá gondolok
Cseppfolyóssá vált bánat gördül le
Időeke bölcsőiben
arcomon.
Koholt vádon gondolkodom,
Mi szülte ellenem?
Hol terem
a lehetetlen?
Talán soha meg nem értem,
csak átsiklok lassan felette,
szeretetet adok helyette.
Várok, vágyom a jó szóra,
Mi a kínom feloldja.
Nagyon csúnyán meg vádoltak,
igaztalanul korholt az,
kitől sosem vártam,
majdnem sóbálvánnyá váltam.
Röviden ennyi
bár tudom: ez semmi,
hogy értsd: mi bánt.
Fejtsünk meg egy nagy talányt!
Mond! Hiába való a jóság?
Értéktelen apróság?
Ha rá gondolok,
Cseppfolyóssá vált bánat gördül le
Időeke bölcsőiben
arcomon.
6 hozzászólás
A refrén csodálatos.A többi kavargó,marcangoló fájdalom.De pradoxont állítok,ha azt
írom,hogy szépen ,sikeresen leírt fájdalom.Mert lehet a fájdalom szép?
A refrénnel kapcsolatban egyetértek. A többivel is, hogy marcangol valami, bár nekem nem vált teljesen világossá, hogy mi, de egy csalódás valaki fontosban, ez ugrott be?! Ez tényleg eléggé marcangolni tudja az ember lelkét.
Üdv!
Hanga
(A “mond” az nem két “d”-vel lenne jó?)
Köszönöm mindkettőtöknek, Nagyon örülök, hogy tetszett:)
haga Igazad van! A mondd 2d
marica
Köszönöm mindkettőtöknek, Nagyon örülök, hogy tetszett:)
haga Igazad van! A mondd 2d
marica
Köszönöm mindkettőtöknek, Nagyon örülök, hogy tetszett:)
haga Igazad van! A mondd 2d
marica
hoppá ez kicsit sok lett!
marica