szeptember huszonhárom
egy ködös reggel
***
erdőt nem látom
de már érzem, hogy itt van
a lábaimmal
***
vaddisznó túrás
nehezíti utamat
csak csetlek-botlok
***
a fűre szállt köd
csuszik a lábam alatt
mezítláb vagyok
***
hatalmas gödör
és már a földön fekszem
valami puhán
***
egyik kezemben
gőzölgő meleg csomók
most már érzem is
***
bűzhödt sétámnak
egy fürdés lett a vége
és egy új élmény
6 hozzászólás
Remek alkotás! szívből gratulálok és szeretettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy olvasol…
üdv Tóni
Szia Tóni! 🙂
Örülök annak, hogy írsz, azért, mert pontosan tudom, hogy mit jelent neked a magyar nyelv.
Én mindig itt éltem, azon a színpompás térképen, amit őseim megrajzoltak nekem, de azt is tudom, hogy ez nem mindenkinek adatott meg. Neked sem.
Örömmel tölt el, ha találok tőled gondolatokat, de muszáj kritikusan néznem, mert a Napvilág Íróklub nem más, mint egy magyar irodalmi portál.
Üdvözöllek minden versed kapcsán, de el kell fogadnod a kritikákat. Figyelem az összeset! Nincs más szándékunk, mint hogy fejlődjön az alkotó. Azért osztottam meg ezt veled, mert úgy érzem, közénk tartozol. Örömmel látom igyekezeted, fejlődésed.
Szerintem fontos, hogy építsenek téged azok, akik valódi kőművesek. Én csak malter vagyok. :)))
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm a véleményedet, és egyezek is vele. A tulzott, nem őszinte dicséret, már több embert tönkretett, mint egy jó érzéssel írt épitő kritika. Ha nem kaptam volna, és nem fogadtam volna meg, ma nem volnék itt.
üdv Tóni
Szeretem a haikuidat, szépen összeszedett gondolatok.
szeretettel olvasom: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm a véleményedet, valahogy megszerettem a Haiku formát, ha nem is mindig egy igazi keletet Haiku amit írok.
Köszönöm, mégegyszer és
üdv Tóni