Talán nincs tökéletes. Letűnt idea ez a tökéletlen világ.
Kínos neonfény. Piros bőrfotel. Tátongó üresség.
Aszfaltszerű bánat tölti meg, mely érdes és kemény.
A piros bőrfotelban láttam azt az arcot, mely színleg volt
mámorral vegyes kéjes öröm.
Öcsém szemében láttam mindezt. Meg azt is mikor a
piros bőrfotelen eggyé vált egy fémizű banán és a homo sapiens.
Az a kék szem és benne a piros bőrfotel. Igazából véletlen.
Ez az egész. Elfordultam. Nevettem a szánalmasságon.
Rajta és rajtam. De ráhagytam.
Piros pont voltam a piros falon. Hasonlóan gyarló.
Talán csak a véletlen, járt el velem, ily kegyetlenül.
Olyan ez, mikor ebihalat dobnak, egy húsevőkkel teli akváriumba.
Évek múlva. otthon ültem, egy új piros bőrfotelban.
A tévében két homo sapiens kereste egymásban a szerelmet.
Egy piros bőrfotelen. Az egyik az öcsém.
Pedig még csak tegnap lett tizennyolc éves.
Talán van tökéletes. Idea ez a tökéletlen világ.
1 hozzászólás
Nagyon jó! Úgy elvont, hogy azonnal rácsatlakozam, és már ott ültem a piros fotelben. 🙂
Ugyanakkor azt érzem, hogy néhány helyen nem jól használod a vesszőket – kis képzavarral élve a vesszők csak pont az "i"-n de fontos pontok lehetnek!
W