Egy szerelmes naplója

Andrea

Füstölgő méltóságom üszkén
tombolt büszkén,
haragja lángját nyitva rám.
Mélyhűtött szíve pitvarán
dideregtem halkan,
de odébbálltam, mert már fázott a talpam.

Lelkem máig lapos ott,
ahova ő kéjjel taposott.

Hajnalka

Kapcsolatunkba apait-anyait beletett,
teljes szívéből szeretett.
Minden kívánságomat leste,
és reggel, délben, meg este
gyönyörű volt a teste.
Szemében félisten lettem,
akármit tettem
azt mondta: isteni tett,
egyszóval istenített.
Szívét szívemhez gombolta,
és azt gondolta,
szerelmünkön én emeltem,
pedig ilyen angyalt nem érdemeltem,
csak saját önzésem előtt térdepeltem.

Irén

Szerette a smukkot, a kelmét,
csak elhanyagolta az elmét.
Az kötötte gúzsba,
hogy szinte szerelmes volt a csókálló rúzsba.
Felszökött a Pláza
láza
rendszerint hetente hétszer,
kellett neki ilyenkor új olasz cipő, ékszer.

Műszempilla, műköröm,
műkapcsolat, műöröm.

Emma

Ezután így szólt a sorsom: nesze,
adok egy nőt, akinek jól vág az esze.
És valóban, megjelent Emma,
persze ez már jó rég volt, nem ma.
Hogy mit rejtett elméje
legmélye,
kutattam sokáig,
de nem jutottam tovább csak bokáig.

Hilda

Mániája volt az evés,
a sok, nem a kevés.
Szerette a tele pocakot,
kitöltött benne kajával minden kis ficakot,
de nem evett meg bármilyen vacakot.
Kéznél volt nála a humor
hamar.
Egy nő, aki vidám,
egy kicsit sem vad ám,
sőt, nagyszívű, rendes,
elfért még szívében mellettem
egy megtermett hentes.

A Nagy Ő

Iszogattam tovább az élet keserű sörét,
de mielőtt végleg rémborult volna a sötét,
a tök éj,
megjelent a színen a Nagy Ő, a tökély.
Végre boldog lettem.
Egy baj volt csak:
hogy feleségül vettem.