Fel kellett volna ismerned,
hogy a helyzet csapda,
amikor a nyár közepén
engem jéggé fagyva
találtál meg, s karodba
vettél.
A tűz neked élet, nekem a vég
s te csak nézel kábán,
érzed, ahogy a lényem
lecsorog lábad szárán …
s te egy pocsolyában állsz.
Vérben.
3 hozzászólás
A vers jó, csak a címe. Én mást címet adtam volna neki. De nem én írtam, a döntés a tiéd volt.
Üdv. Laci
Szia Laci!
Ez a vers szomorú, lássuk be, mint azt is, hogy a cím nem túl fantáziadús…
Te milyen címet adtál volna neki?
Köszi, hogy olvastad!
Gyömbér
Nagyon tetszett! Bár szomorú, de érzem benne a dühöt is. Grat!:)