Szonettek szonettje előttem hever,
Nem írta Petrarca, nem látta Shakespeare.
Ellenben számtalan szépséggel ez bír,
és én úgy érzem hogy remek lett, szuper!
Éjszaka közepén született gyermek,
magányos farkasként sompolyog elő.
Ügyesebb, mint akit egy vadász lelő,
s míg vonít a holdra, kongnak vén termek.
Egy szonett elveszett, pótoljuk hamar,
különben iszonyú vákumot kavar
a költészet nemes, virágzó testén.
Van ami múlttá lett, s van ami kezdet,
mely talán frissebb lesz, üdébb lesz, szebb lesz…,
s feltámad ezen a különös estén.
4 hozzászólás
Mindig csodálom, hogy bármiről olyan jól tudsz írni! De azért csak ne hagyd elveszni azt a szonettet sem 🙂
szeretettel-panka
Én nem tudok szonettet írni, meghagyom másnak, olvasni annál inkább szeretem őket.. A sokoldaluságod tükröződik itt is, köszönöm a szép élményt, amit nyújtani tudsz.
Szeretettel:Marietta
Kedves Alberth!
Csatlakozom Mariettához. A szonett írását rád bízom én pedig alig várom, hogy olvashassam.:)
Szeretettel: Zsóka
Remek, nagyon jól sikerült, és még csattanó is jutott a végére…
Egy ellentétet érzékelek, először azt írod, előtted hever, utána azt, hogy elveszett, s mindez ugyanabban az időben. Ezért én átírnám az elveszett, pótoljuk szavakat.
Gratulálok!