Egy tökéletes hazugság melyben áltatom magam, melynek része vagyok,
Én mindezt tudom, de a remény örökkön-örökké ott ragyog.
Ott ragyog, de messze tőlem,
Hogy elérjem, nincs sok esélyem.
Magamhoz ragadnám két kezemmel,
S ragyogása ölelésembe veszne el.
Egy tökéletes hazugság melyben élek,
Mely elborítja egész lényemet.
Testem már egy lélegzetvételért könyörög,
Mert e hazugság megfojt. Ebbe beleőrülök.
Nem tudok kiszabadulni karmai közül,
E hazugsággal pókhálót szőttem életem körül.
Egy tökéletes hazugság melyet felépítettem,
S talán most fog összeomlani benne minden.
Minden mely már életem része lett,
De e hazugság ellenem fordult és tönkretett.
Minden, amit szépnek hittem köddé foszlik,
A felépített életem végleg elbúcsúzik.
Egy tökéletes hazugság melyben már csak árnyak élnek,
Több ezer van belőlük, de én tőlük már nem félek.
Pedig minden egyes álmomban látom őket,
Ahogy összegyűlnek, és rajtam röhögnek.
De mindez engem már nem érdekel,
A tökéletes hazugságnak vége és új életet kezdek el.
14 hozzászólás
hiába, hazudni csúnya dolog, de hasznos:)
Köszönöm:D:D
Elgondolkodtató és meglepő számomra ez a vers. “Jé, mások is érezhetnek/gondolkodhatnak úgy, mint én…?!” Szóval “Kitörni” és “Hazugság” című “remekműveim…” 😀 állnak rendelkezésedre, ha rokon gondolatokat keresel. (Utóbbit mostazonnal feltöltöm!!!)
Üdv
Zsázsa
🙂
Köszönöm szépen!:D
És Zöld Zsázsa feltöltötte. Hozzászóltam, éppen az előbb.
Az utlsó sor a nagy ellentmondás, magadban és a két vers között is: “A tökéletes hazugságnak vége és új életet kezdek el.” Nem kezdesz, mert nincs értelme.
Igen, részben igazad van. Igen, az utolsó sorommal meg is cáfolom a vers címét és egészét. Mert a hazugság mindig kiderül, ebből kifolyólag nem létezik tökéletes hazugság. Ezért kezdődik a versem úgy, hogy “Egy tökéletes hazugság melyben áltatom magam”…csak én hiszem azt h tökéletes…mikor összedőlt, akkor jöttem rá, mégsem az. Ettől még kezdhetek új életet:D vagy nem?:D köszönöm véleményed:)
Jó. Tegyük fel kezdesz. És az milyen lenne. Mi lenne az értelme és az értéke? Megtagadod önmagad? Megkorbácsolod a hátad és elmégy célszerű, hasznos polgárnak!! Jó, abban egyetértek, hogy nem a vers a te műfejod igazán, hanem a próza, a regény, vagy talán méginkább a novella. Ne érts félre: nem ítélkezem és nem akarlak ellátni “okos” tanácsokkal. A meghasonlási pillanatok – számodra is – elkerülhetetlenek, mert féllábbal (vagy szívvel) élsz a robotos minddennapokban. Aki a lelkét faggatja írással az mind így jár.
Különben is, amit Te hazugsának vélsz, az csupán annyi, hogy azt hitted el magadról, olyan képet, amilyent, amit szerettél volna. Na és? Akarj olyan lenni!
Ez is egy álláspont. Igazad van, a vers írásban nem vok olyan jó, de nem érzek magamban annyit, h akár egy novellát tudnék írni. Télleg köszönöm szépen!
Írj tovább. Gyakorolj. Minden nap. Szerintem tudsz írni. Ne hagyd magadtól leberszálni magad. Senkinek nem tartozol elszámolással. A papír, meg a klaviatura türelmes.
Üdv!
Megpróbálom! és nagyon szépen köszönöm:D
Szerinetm is írj még.
Nagyon aranyosak vagytok. Köszönöm!
Kedves Rosa!
Tyűha! Ezt a verset el kéne küldenem az egyik ismerősömnek, mert irtóra magába nézne, az tuti!
No, a lényegre térve, tök ügyi vagy, és ezt a “hazugság fílinget” teljesen visszadtad. Én sajnos nem vagyok profi, hogy tudjak elemzgetni, de speciel úgy vélem, hogy “jól odatetted”. 😉
Nagyon örültem a véleményednek Fanfogd:D. Jól esett. Köszönöm szépen! Szerintem küld csak el az ismerősödnek, lehet jót fog neki tenni;)