Hajnali ködfelhő borítja lelkem.
Hűvös cseppek gördülnek tova.
Nyújtózik a Nap, sugara szemem
vakítja, szárítja fájdalmam. Soha
el nem múló ólomnehéz érzések
gyűrik össze vasalt, vászon lelkem,
s észre sem veszem, hogy fény
fon glóriát a könnyező fák fölé.
Egy új nap érkezett.
5 hozzászólás
Kedves Krampuszka!
Szép vers.
Kicsit szomorú, olyan mintha a tegnap bántana és az új naptól várnál segítséget.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Nagyon nagyon szép! A bánat ellenére.
Szeretettel: d.p.
Elmúlik a rossz,
s jön a jó
egy új nap kezdetén.
Gratula!
Köszönöm nektek, hogy nálam jártatok és olvastatok!
Ildikó
Ez annyira szép vers! Elolvasva minden érzésed érzem!
Nem is találok rá szavakat! Gratulálok!
Üdv