Egy út, egy sors,
Egy ház, egy étel,
Egy nő, egy perc,
Egy kéz, egy tégely,
Gyermekeid édes álma,
Szüleidnek vacsorája,
Temetőid virágzása,
Templomodnak csöndje, bája…
Kinek mi jut, ki mit ért meg,
ki mit ismer, ki mit érez,
ki mit hajszol, ki mi ér el.
Ki az, aki hozzád térdel?
Forró láz, ha gyötör éjjel,
Milliókkal együtt érzel,
Embereknek vigasz legyél,
Gondolnak rád, soha ne félj.
Féltő emlék, öreg élet,
Beteg vagy ma, holnap éhes,
Álom, öröm, derű, emlék,
Vigyázz rájuk, emlékezzél.
Csillagoknak fényes árja,
Koporsódnak puha ágya
Anya, apa, asszony, állat,
Teremtőd, ki érted fárad.
2 hozzászólás
Nagyon szép, lélekből jövő írás. Nagyon tetszett!!!
Szia: én
Kedves Szergely!
Tetszik a versed. A 4. versszakban kissé mintha akadoznának a rímek, legalábbis nálam megtörik az addigi pergő ritmus, de lehet, hogy velem van a baj:)
Üdv: Borostyán