nem tudok élni én nélküled,
hamis volt felém minden szavad,
bánatos szívem most megszakadt.
Ne siras_distincts kérlek, ha nem leszek,
ne fájdítsd többé a szívemet,
majd amikor zúg a nagy harang,
gondolj rám, mert nincs bennem harag.
Fájó szívvel búcsút intek én,
nem maradt már számomra remény,
boldog veled én nem lehetek,
várnak rám már fenn a fellegek.
Fájó szívem végleg megszakadt,
nincs nálamnál boldogtalanabb,
vérző szívvel nem tudok én élni,
megpróbálom az Istent szeretni.
Rég elsírtam minden könnyemet,
mikor eldobtad szerelmemet,
nem tudtam, hogy rég másé a szíved,
már késő, ne hullajtsd a könnyedet.
Egy utolsó könnycsepp és végleg megyek,
csak elmondom neked, hogy szerettelek,
Egy utolsó mosoly mit feléd vetek,
boldog már nem lehetek.
Mellemet feszíti borzalmas kín,
testemnek nagyon hideg a sír,
magukhoz vesznek az angyalok,
itt úgy érzem boldog vagyok.
Temetőbe van egy sírhalom,
körülötte csend és nyugalom,
esténként száll felém sóhajod,
könnyeiddel hantom itatod.
Ha majd szíved mégis megdobog,
szólj az égnek hogyha gondolod,
testem onnan vissza már nem tér,
küldök érted egy angyalt, ki hozzám elkísér.
Temetőbe van két sírhalom,
fejfájukon egy galamb dalol,
mind a ketten vágyták a halált,
így szívük fent egymásra talált.
Egy utolsó könnycsepp és végleg elmegyek,
csak elmondom neked, hogy szerettelek,
Egy utolsó mosoly mit feléd vetek,
magammal viszem a könnyeidet.
3 hozzászólás
A búcsúzás mindig szomorú. Szomorúan szép a versed,
a dallamossága különösen tetszik.
Örülök, hogy Nálad jártam.
Kedves Zsike én ios legalább annyira örülök, mint te.Köszönöm kedves szavaidat.
Gyönyörűen írtad meg fájó szíved titkát,szerelmedet, már amennyire egy szomorú hangvételű vers lehet.