Egy vak ember meglátott,
szólt, hogy rossz úton járok!
Meghallotta a süket,
azt hogy olykor füllentek.
Tolvajt kiáltott a néma,
megkergetett vagy húsz béna!
Egy féllábú utolért,
meg is rugdosott ezért.
Sebek nélkül futottam,
sebesebben nem tudtam.
Pofon vág egy szingli párja,
hagyjatok már, elég mára!
Most már végképp elvesztem,
megfogott egy kezetlen!
Ki ügyemben döntőbíró,
így ítél egy scifi-író:
"Elítélem három napra,
szobafogság, fürdőszoba!
Ott hallgasson egyedül
egy botfülűt, ki hegedül!"
4 hozzászólás
Szia, Szellemes, humoros, jót nevettem! Egy vicc is eszembe jutott. Móricka elkésik az iskolából, a kabátja tépett, az arcán karmolások. Móricka, mi történt? – kérdezi a tanító néni. Tanítónéni kérem, én ma reggel egy jó-cselekedet hajtottam végre! Csak nem? De igen, átvezettem egy vak bácsit a járdán! De Móricka! Attól van elszakadva a kabátod? Igen tanítónéni, mert semmiképpen nem akart átjönni! Tetszett! Üdv. én
Nagyon szórakoztató versike, mosolyt fakaszt. Gratulálok.
Üdv. Györgyi
Szia 🙂 Nem mostani versedre akadtam rá, de mégis örömömre volt ma… ahogy a kezdeti mélyülő értelmet szétmaszatolja, elkeni a humor, amitől elveszíti riasztó mivoltát, és feloldod a derűvel a mély mondanivalót, amit érzek benne… mint a c-vitamin a limonádéban 🙂 Derűs 🙂
Köszönettel a humorfiumért: Gabe
Bizony a humor a mai feszült, bizonytalan létezésben megtartó erő, gyógyszer és idegrendszeri feloldozás. Ha eszembe jut valami vidám dolog, ami képes kizökkenteni az embert a mindennapok szellemi igájából, azonnal hozom is nektek.
Baráti üdvözlettel: alberth