Tűzben lobog az ég alja
perzsel, lángol,éget,
forró csókban fürdet.
Elszállok messzire,
elrepít majd szárnyam…
onnan indulok,hol társam nem találtam
Üres volt és üres lesz a fészkem,
pipacs hajnal repít,
hogy alkonyra odaérjek…
Egy vándormadár éneke
By Lantos Tímea
4 hozzászólás
Szerintem az a kis vándormadár oda ér.Tetszett a versed, csak bátran.
Kellemes vers, könnyen megemészthető, az első versszak nagyon tetszett.
Gratulálok üdv:Metal Koala
Kedves verset alkottál. Gratulálok!
A.
Köszönöm, hogy meglátogattad az oldalamat, hogy figyelmet szenteltél rám.
Hogy milyen verset alkottam, magam sem tudom. Én sokszor elégedetlen vagyok,
keveset tudok adni abból ami bennem van. Próbálkozom…