A város északi oldalán,
élt ott egy szomorú barna lány,
ki mindig sírt, de közben remélt,
hátha hozzá a boldogság visszatért.
De jaj, az öröm tőle oly távol,
E messzi világban bárhol máshol
Járkál, halványan akár a fátyol,
az angyal e percben másvalakit ápol.
Miért, oh, miért ilyen gonosz a világ?
hová lett az a sok sok vidám virág?
amely nevetve küldené most örömét Rád?
és végre itt lenne már a Boldogság…?