Hiányzol… de meddig marad ez így?
Meddig fog érted sajdulni e szív?
Meddig foglak epedve vágyni?
Ölelni, csókolni, látni?
Hiányzol… hiányzik mi köztünk volt…
Hiányzik az, ki az enyém volt!
Hiányzik, ahogy azt mondod, szeretsz.
Hiányzik, ahogy hozzám bújsz, ölelsz…
Mert nem tudom, szívből teszed-e még,
S nem csak hogy engem boldoggá tégy…
Nem akarom, hogy ne az légy, aki vagy.
Nem akarok mást, csak mit magadtól adsz.
Vaj’ az idő egyszer megadja a választ?
Tőled nem kérem, félek, elhamvaszt…
Nem akarom, hogy elmúljon a varázs!
Szeretlek, nem kell soha senki más!
Csókolj meg úgy, mint először,
s suttogd fülembe szeretsz!
De ne hazudj, ha nem akarod, ne tedd!
Én egy életen át a tiéd vagyok,
de Te csak míg boldog vagy, addig légy rabom!