Most már elmúlt, elmúlt végleg
Koszos kis emlékeim miktől megválni félek
Melletted lettem az aki vagyok
Emlékeid örzöm, szívem rejtekében
Mit boldogtalan napon nézhetek
Hiányzik néhány ölelés
Hogy tudjam kellek valakinek
Kinek fontos vagyok
S most itt maradtam egyedül
Közös képek mik már csak fejemben élnek
Pörög a mi kis filmünk, itt bent
Egy örök dráma, miben mi vagyunk a színészek
Egy mű minek a végén érzem elveszek
S a színésznő csak búcsut int
S nem érzni az itt hagyott kínt
Nehéz elhinni, hogy többet nem mondod
Kicsim jó reggelt és nem mondod
Kicsim gyere aludni a nap már rég lement
Nem húzol magadhoz nem kell már a kezem
És nem számít már az sem, hogy könnyezem
Furcsa igaz? Csak neked írom
És még is nem akarom, hogy olvasd
Akár egyetlen sorát
Vers neked, fehér papíra vérrel és könnyel
Mosolyognom kell, mást nem tudok
Magamban mindig mikor látlak zokogok
Vagy ne lássalak, inkább a halál
Írom papírra mi 3 éve erre vár
A vonatunk már elment
És nem volt senki ki a jegyet kérte
Álomország bezárt
Úgy, hogy senki nem kérte
Már egyedül a peronon…
Kereslek mindenhol, nálam a jegyed
S mint egy szerencsétlen
Csak nézem hült helyed
Körülöttem arctalan, színes tömeg
És én csak a te arcodat keresem
2 hozzászólás
Kedves Péter!
Nagyon szép költői gondolatokat foglaltál bele a szomorú, búcsúzó versedbe: "S a színésznő csak búcsut int, S nem érzni az itt hagyott kínt" – vagy: "Álomország bezárt Úgy, hogy senki nem kérte"…
Sajnos, azonban akadnak benne hibák, elütések, és hiányoznak az írásjelek a mondatok végéről.
Ahány szakasz, mind más sorszámokkal. Vagy szabályos formában írjuk a verset, vagy szabad formában, akár prózaversként, de egyiknél sem lehet a rímeket nélkülözni. Ugyanis versedből
hiányoznak a rímek is. Aztán versben, s általában prózában sem írjuk számmal: "mi 3 éve erre vár".
Nem bántásból, jobbító szándékkal jegyzem meg ezeket. Ha átnéznéd a munkádat többször, mindig tudnál rajta szépíteni, s a hibákat, elütéseket is kiküszöbölhetnéd, s utána kellene föltenni ide, a honlapra. Ugyanis hiába szépek a gondolataid, jó a tatalom, a hibák az értékét lerombolják.
Írjál sokat, hidd el, gyakorlással az ember saját magát építi.
Üdvözlettel: Kata
Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben:( ILYP örökre…