egy vers vallomása

nem vagyok kisregény
határtalan mint fény
mely éjjel villan fel
csupa rag-rímekkel

hát mondd mi vagyok én
pillanat tengerén
egy süllyedő hajó
part felé loholó

amire senki más
csak kapitány vigyáz
megkopott csíkos ing
melyet nap kifakít

lehetek ez vagy az
érkezhet rám panasz
mégis jól élek én
versmappák szigetén

s ha mégis erre jársz
megmondod mit kívánsz
tán szerelmes leszek
és magányos szívek

ujjongnak körülem
én is bontom szívem
mely néha rosszul üt
de még valami fűt

hogy ha elolvasol
alkalmi oldalról
s ha gyertyád értem ég
én nem leszek kimért

és szűk egyenruhám
ledobom mind sután
madárként szárnyalok
hozzád mint angyalod