Egy zöld csillagról
Nézd! Egy zöld csillag tűn' fel az égen.
Mostan és majdan és már oly régen!
Felbukkan s itt van mifelettünk éppen,
zöld és zöld és zöld…. miképp a: kenyér.
Lásd: a zöld csillag száguld az égen,
derűs-vidáman világít szépen.
Épp ezt akarom épp erre kérem!
Zöld és zöld és zöld, miképp a falomb.
Zöld fényben ázik erdő és város.
Zöldellnek a fák, bizony hogy már most.
(De fehérben alszik mindenki, ki álmos )
Zöldbe vágyódjék a sárga, a kék.
Zöld fényben ázik város és erdő,
zöld házat épít zöldellő erő.
(De zöld vízből jő ezüstszín sellő?)
Zöld fényt bocsásson barna és szürke.
Zöld fényt bocsát ki szürke és barna,
mert nincs a zölddel semmilyen baja.
Zöldíteni magát szótlanul hagyja.
Ki- és bezöldül minden világok.
Zöld gyerneket nemz sötétkék apa,
zöld gyermeket szül napsárga anya.
A zöld gyermeknek mely színű haja?
Keze és szeme? Szíve és arca?
Kizöldül minden csupasz télfaág.
Ennek a célját meg ki magyaráz?
S lepottyan fáról eléd és alád,
ám nem hervad, zöldvirít tovább.
Bezöldül minden királypalota.
Zölden (vagy kéken?) bemehetsz oda.
A zöldjéről szól zöld-vörös óda,
zöld ablak, ajtó és zöld: korona.
És a zöld csillag száguldjon tova?
Vagy zuhanjon be fekete tóba,
vagy zöldítsen meg mindenekkorra?
Lásd, már közelg a piros csilllag.
Őneki versét te megírjad.
1 hozzászólás
Elgondolkodtató, különleges versedhez szeretettel gratulálok.
Csodaszép őszi napokat kívánok, jó egészségben.
Üdvözlettel:
Zsuzsa