Egyedül

Mélyen legbelül,
Egyes egyedül
Nagyon régóta
Sürgölődik az,
Amit ismerek
Már nagyon régóta.

Régóta övé mindenem.
Egyetlen barátommá lett.
Közös vele minden percem.
Egy vér folyik benne, s bennem.
Nincsen rá szükségem,
De meghalok nélküle.

Nélküle minden más lenne.
Egy percre sem maradnék itt,
Egy pillanatra sem lennék,
Sem szomorú, sem bánatos.
De itt maradt ő nekem,
Próbálja kijavítani,
Mit elrontott már rég,
De sikerülni neki nem fog.

Az ő nyelvét nem érti meg más,
Csupán oly, ki szintén ismeri.
Nem tudja, miféle pokol ez,
Csak ki járt már ilyenben.
Senki sem fogja megtudni,
Hogy mi is az én bajom már.

Nem tudja ő még talán sem,
Hogy milyen felkelni reggel,
Miközben édes álmot hagyunk ott,
Mi előtte minket foglalkoztatott.
Egy csodás életbe éltük bele magunkat,
Éltünk vele együttes pillanatokat,
S most semmivé foszlott minden.
Egy pillanat elég volt mindehhez.

Hosszú évek múlnak el egyszerre,
S most látom csak sokadjára,
Hogy csupán napok teltek el,
Nem pedig esztendők roskadtak.
Meddig fog még ez így menni?
Meddig hiszem, hogy élek,
Miközben csak „ordíthatnékom” van?

A fenébe! Nem LÉTEZHET ILYEN!
MILYEN ÉLET EZ? MI LESZ A VÉGE?
Ennyi lenne hát a sorsom?
Kedvtelenül, magányban szenvedni,
ÖRÖMTELJESEN ORDÍTANI?
S közben filozofálni,
Hogy mily sokat segített a barátom…

Igen, mindig itt állt mellettem,
A legszebb pillanataim neki köszönhetem.
Sohasem fogyott ki a szuszból,
Mindig szeretett látni engem.
Néha aztán meglátogatott,
Aztán ráeszméltetett mindenre.

De most már mindennek vége!
NINCSEN IGAZI SORSOM NEKEM.
NEM IS LESZ EMBERI VÉGEM.
EGYRE KEVESEBB MARAD BENNEM.

Szép lassan kiszenvedek,
S közben játszom a mindentudót,
Ki meghal a saját magától, ez kór,
Amit ő terjeszti mindenkinek.

De te csak ülj nyugodtan,
Míg minden vérem elfolyik!
Légy hidegvérű, NÉZD VÉGIG!
NEKEM MÁR CSAK SZÁNALOM MARADT?!

Már alig vérzik a lelkem.
Tovább hasítom benne a kést…
MÁR ÉRZEM, HOGY JÖN AZ IDŐ…
MÁR ÉRZEM A NAGY ERŐT…
MÁR LÁTOM A GYILKOS SZEMÉLYT…
MÁR LÁTOM A MAGÁNYT ELÖL…
MINDEN MARADT,
CSAK EGGYEL KEVESEBB…
MINDEN DARAB,
EGY LÉLEKKEL KEVESEBB.

NINCSEN TÖBB ÉLETEM…
Csak maradj meg ebben!
Van hely neked itt is…
MINDEN ELSÖTÉTEDIK!

RÖCSKÖS NYOMOR FOGAD,
MINDEN ELRIDEGÜL.
MINDEN MEGRAGAD,
DE MOST MÁR ELFERDÜL…
MÉG MINDIG!?

Nincsen más…
EGYETLEN DOLOG MARADT!
MEGHALNI GYORSAN,
EGYEDÜL, S KÍMÉLETLEN,
HOGY MEGMARADJON,
EGY EMLÉK AZ ÉLETI SKOLÁJÁBÓL.

NEEEM, NINCSEN ILYEN.
MARADOK, VÉRZEK…
MARADOK, VÉRZEk…
MARADOK, VÉRZek…
MARADOK, VÉRzek…
MARADOK, VÉrzek…
MARADOK, Vérzek…
MARADOK, vérzek…
MARADOk, vérzem…
MARADok, vérzem…
MARAdok, vérzem…
MARadok, vérzem…
MAradok, vérzem…
Maradok, vérzem…
Maradok…
VÉRZEM!…
Vérzem….
…