Ezek az utolsó szavaim.
Nem akarok semmit,
csak
Kezemet, kezedbe adni.
S a füledbe suttogni:
Szeretlek-Szeretlek.
Hallani utoljára selymes hangodat.
Hallani e két szót válaszként
talán
De Te nem vagy mellettem,
Soha nem leszel már.
Egyedül, Egyedül leszek
Mikor a vén Halál rám talál.
7 hozzászólás
Ez is szomorú, de a másikkal (1.sz,vers) ellentétben ez teljesen lemondó, hát ilyen is tudsz lenni 🙂
Egyébként tetszett!
Hanga
Igen, alapjában véve én lemondó vagyok.
De nagyon sokáig kötnek az érzelmi bilincseim…
Ez van.
Szintén köszönöm a Hsz-t!
Drága Zsolt!
Nagyon szomorú, és szívet vágó a versed.A halál szó itt is viszatér:(Üldözzük el, és írj az életről!Írd, hogy boldog vagy, én azt szeretném!
Szeretettel ölellek:Kriszti
Krisztina!
Nem tudok arról írni, amiről:
1:nem akarok
2:nem tudok
Az életet élni kell, nem írni, vagy beszélni róla.
Sajnálom, hidd el!
De majd egyszer talán….
Szeretettel,
Zsolt
Fantasztikus vers a szomorúsága ellenére is! Nekem Ady: Párisban járt az ősz c. verse ugrott be mellé. Nagyon tetszik, gratulálok!
Köszönöm Kedves Andika!:)
Bús vers, és ettől szép. 🙂 Ismét grat!