Magam vagyok, így szeretek… egyedül,
egymagamban a rét közepén
figyelem a kék eget, és felmerül
egy-egy emlék játszi könnyedén.
Legelőször anyám arca tűnik fel:
mosolyog a kristály-légen át,
mintha hívna, szólítana csöndesen,
…majd homály fedi el homlokát.
Újabb arcok bontakoznak a légben:
testvéreim hű képmásai
egymás után vonulnak el szerényen,
helyüket másoknak átadni.
Büszke fiú képe villan hirtelen:
Diákszerelem emléke Ő!
Kedvesen néz, és szívemben csendesen
a szerelem szenvedéllyé nő.
Őt szeretem, hiába múlt el a nyár,
a szívem még most is csak övé.
Őt szeretem, szívem most is reá vár,
s homály nem gyűl' alakja köré.
Magam vagyok, így szeretek… egyedül.
Egymagamban a rét közepén.
Merengek, s a szürke égben elmerül
sok-sok emlék játszi könnyedén.
S azóta, ha magam vagyok a csendben,
fenn a légben újból felmerül
emlékeim féltve őrzött kincsei.
Magam vagyok, s mégsem egyedül.
16 hozzászólás
Kellemes vers.
Ismét ezt tudom csak hozzátenni: Nagyon szép! Örülök, hogy olvashattam.
Kedves zsike!
Nagyon szép emlékezés a múltra! S "az első szerelem mindhalálig elkísér", énekelte Máté Péter is. Tetszett!
Szeretettel: wryan
Köszönöm szépen Adriati.
Szia Boer!
Köszönöm, hogy itt voltál, köszönöm a véleményedet.
Kedves wryan!
Ez így van, ahogy írtad: az első szerelem kitörölhetetlen,felülmúlhatatlan
és örök. Aki azt nem élte meg, nem tudja, mi a szépség, mi a szenvedés.
Ennyi év után is felkavar.
Köszönöm a hozzászólásodat.
Szia!
Akinek valaha is voltak szerettei, többé már sosem lesz egyedül. Nagyon szép vers.
nagyon suép vers! hát igen, az első igazi nagy szerelem elfelejthetetlen, nagyon szépen emlékezel rá:)gratulálok
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy olvstál.
Kedves Daisy!
Örülök a véleményednek, köszönöm.
Kedves Zsike!
Ez a versed is tetszik. Úgy tűnik, szépen tudsz emlékezni:) Anyukádat nagyon szerethetted, sokszor említed… Ő mindig veled marad, akár az első szerelem:) Különösen tetszik az első és a hatodik versszakokban visszatérő sorok hasonló, mégis más volta.
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ami szeretetet, törődést kaptam édesanyámtól, azt mind-mind
szerettem volna átadni a két fiamnak.
Azt hiszem, sikerült. Annyira bensőséges a kapcsolatunk, mint
nekem volt az anyukámmal. S talán ők is szeretnek annyira engem, mint
én ŐT, az egyetlent.
Köszönöm, hogy olvastál.
Ez egy nagyon szép vers, nagyon tetszik nekem.
Kicsi szivárvány!
Köszönöm a kedves szavaidat, örömmel vettem, hogy
meglátogattál. Szívesen látlak máskor is.
Kedves Zsike!
Az anyai szeretet, olyan bennünk, mint örökké nyíló virág, amely soha nem hervad.
Valami ilyesmi az első szerelem is.
Nagyon szép a versed, igazán tetszett.
Üdv: József
Szia zsike!
Nagyon szépet írtál! Elmerengős "utazás"…
Örülök, hogy olvastalak!
Szeretettel: Levélke