Egyedül vagyok a világban,
Egyedül az esőben állva.
Senkisem keres.
Akivel találkozom,
Annak állarcomat mutatom.
Senkisem ismer igazán.
Életem üres,
Számomra értelmetlen.
Élet, melyet elvesztettem.
Egyedül vagyok a világban,
Egyedül a nagyvilágban,
Senkisem keres.
1 hozzászólás
Nagyon szép,és…szomorú vers.Magamra ismerek benne.Én is gyakran szoktam így érezni…