Emlékszel? – kinn ültünk a kertben,
a gyerekek bukfenceztek a fűben.
Nagyokat nevettünk a kis bohócokon.
Oly boldogok voltunk, nagyon-nagyon!
Azt mondtad egyszer, ha majd megöregszünk,
ugyanígy ülünk itt, fogjuk egymás kezét,
nem szólunk semmit, csak emlékezünk.
Bizony megöregedtem, de nincs már Ő
ki fogná a kezem.
Egyedül
By Csonka Mária
11 hozzászólás
Kedves Mária, versed tömörségével, puszta egyszerűségével tudtad érzékeltetni fájdalmadat. Nagyon jól…
Kedves Irén!
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel:Mária
Szia !
Az emlékek amikor feltörnek, tudnak fájni. Mégis mosolyt is tud csalni az arcunkra akkor amikor beleéljük magunkat,a régmúlt időbe.
Szeretettel:Seanne
Kedves Selanne!
Igen,így van különösen hosszú évek távlatával, de a fájdalom nem szűnik.
Szeretettel:Mária
Kedves Mária!
Örülök, hogy nem csak az íróasztalodnak írsz. Szomorú és -képeid ellenére-, realista is a versed. Igaza van Mariettának (Selanne), az emlékek is sok boldog percet ajándékozhatnak.
Szertettel
((Zoli
Gyönyörű vers. Elfogult vagyok, és szomorú kicsit.Jó volt olvasni.
Puszi:Ági
Kedves Prince!
Igen, az emlékek is sok boldog percet okozhatnak. Köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel Mária
Kedves Mária!
Néha a múlt sokkal szebbet idéz mint a jelen és a jövő. a jó dolgok, teszik széppé az életünket, amire szívesen emlékezünk. ez adjon erőt!
barátsággal panka!
Kedves Mária!
Megható és kedves a visszaemlékező versed, melyből a szeretet sugárzik. Viszont szomorú a vége, ha "nincs már Ő, ki fogná a kezem".
Gondolj a szép időkre, az ad neked erőt és talán boldogságot is, hogy addig is, szeretetben éltétek az életet.
Szeretettel: Kata
Kedves Panka!
Köszönöm biztató soraid.Örülök, hogy elolvastad.
Barátsággal Mária
Kedves Kata!
Néha a szép időkre fáj gondolni, de olykor jó nosztalgiázni.Köszönöm biztató soraidat, kedvességedet.
Szeretettel:Mária