most ledöntve, bénán,
egyszer
majd sor kerül énrám.
Magány.
Jégteste rám zuhan,
ahány
nyomorult párhuzam
mind hamis
Egyedül
By vajmost ledöntve, bénán,
egyszer
majd sor kerül énrám.
By vajmost ledöntve, bénán,
egyszer
majd sor kerül énrám.
By vajmost ledöntve, bénán,
egyszer
majd sor kerül énrám.
6 hozzászólás
Jól ábrázoltad a magányt az utolsó versszak az telitalálat! Remek megfogalmazás!
szeretettel-panka
Egyszer majd sor kerül mindannyiunkra, kedves Vaj.
Sokatmondó a versed, s gyönyörű.
Szeretettel
Ida
Az első versszak a "jó-jó" kategória, a vége viszont remek csattanós, és keserűen igaz. Tőled kicsit szokatlan hagvétel, de örülök, hogy olvashattam.
Üdv,
Poppy
Nagyon-nagyon felkavaró és igaz és… Mit mondjak még?…
Üdv: Klári
Kemény, embert próbáló sorok! Szinte zihálnak a szavak, súlyos, nehéz teherként ölelve az olvasót…
üdv
leslie
Amilyen rövid a vers, annál keményebb gondolatokat üzen.
Gratulálok: oroszlán