A fáradt hold
beleolvadt
a nappali fénybe
ezüstös ragyogása
mint szellemek képe
bújt meg a fák alatt.
Ezer elszállt pillanat
önálló életet élve hullik le rólad
Már nem sírok, nem kérdem hol vagy
könnyeim elfogytak,
szemem száraz patak
medrében nefelejcsek nyilnak
köztük egy-egy csillag
resszeket még árván
mint fényes szivárvány.
Lassan elindulok
egydül vagyok
Egyedül vagyok
By fefo
7 hozzászólás
az első dolog:
“resszeket még árván”
“egydül vagyok”
félregépeltél
őszintén szólva…tetszik, komolya, ez is nagyon jól mondható, úgy folyik a vers ezzel a megoldással, h nem tartasz szünetet a sorok végén, jók a szóképek…igen, az ilyen helyzet tudja az emberből előcsalni a legszebb gondolatokat…biztos lehetne (még) szőrözni a verset és javítani is lehetne…de szerintem nem kell, így jó, ahogy van, nekem, féllaikusnak…ügyes, gratula!
Könnyes szemmel köszönöm: fefo ( a könny az emléknek szól.)
Az utolsó sorában is van egy elírás, és pont a lényeget irtad el:-)
Gyönyörűek a képeid, szép a forma, olyan jó ilyenket olvasni:-) “szemem…medrében nefelejcsek nyílnak” ez olyan szép…nagyon megható a versed.
Gyönyörű magány-érzékeltetés!
Szép, szomorú vers, gartulálok!:)
Kedves fefo, látom, hogy egy hozzád közel álló személy távozását jelképezi ennek a gyönyörűen megfogalmazott, szomorú versnek minden egyes betűje. Sajnálom, hogy el kellett veszítened. Látom a soraid között a "nefelejts"-et… talán könnyebb már azóta elviselni a hiányát…
Mint költemény, csodálatos alkotás.
barackvirág
Köszönöm. Szavaid igazán meghatottak és az együttérzésed is. De könnyebb a felejtés, ha kimondjuk, ha nem tartogatjuk a lelkünkben.hanem hagyjuk elszállni a szavak szárnyán. Köszönettel: fefo