Egyenes szívás

Egy félreeső mellékhelységben
alva találták Bárczi Benőt.
Hortyogás rázta minden ízében,
íme bizonyság isten előtt,
munkaundor kábította el őt.

Bizottság elé idézni hagyta
Kiss Elemér, az osztályvezető.
Fel se mond néki, még fel se pofozza,
vasvilla szemeket sem vesz elő,
minden nap szundikál Bárczi Benő.

Alszik a széken, míg panaszával
járul elébe a kérelmező…
szunnyad és horkol bő gatyaszárral,
míg az is alszik, a sérelmező…
Jaj, de mindig van egy következő!

Eltelik egy hét, kettő is, jó bő,
megtelik lassan a hivatal.
Kiss Elemér is már húzza a lóbőrt,
jön a bizottság: – Ez mit akart?
Bagoly verébre keni a bajt?

Faggatnak végül kantinos nénit,
az sem ad választ, csak bólogat,
néz a bizottság, nyeli a mérgit,
inna egy pár sört, vagy jó sokat,
horkol a mámi, mint lófogat.

Cecelégy erté – így hívták őket,
hol így bántak el sok egyénnel.
Mást is behívtak, főleg a nőket,
játszadozni, mint lány a legénnyel,
„ahogy a macska játszik az egérrel.”