Megtörtént vagy sem a teremtés, ugyan kit érdekel,
az élelemért így is, úgy is küzdeni kell.
Ha pedig úgy kívánja a sors, hogy vér folyjon,
nem engedem a pacsirtát, hogy szívemben daloljon.
Megtörtént vagy sem az ősrobbanás, mindegy is,
mert az energia végérvényesen kiáramlott.
Harcaink közepette átölellek, hogy legyen egy
kellemes, erőforrásokkal teli napod.
Csak ízleld világomat, azonnal ne értsd meg,
sok gyűrődés által születik meg a legkisebb hegy.
Lábnyomaidat kutatom, hajszálad rezdülését;
megtaláljuk utunkat: az elmélyülését.
Csilingelő mosolyunkkal a zsenge napot
széppé varázsoljuk, kinyitjuk a lélekablakot.
Elszántan jöhet akárki, s egyszerűen távozhat,
apró szilánkot szentségéből feláldozhat.
12 hozzászólás
Kedves eferesz, csak ízleld a Napvilág Íróklub ízét, remélem megtalálod a kedvenc ízedet itt.
"megtaláljuk utunkat: az elmélyülését." Nem értem kristálytisztán.
– megtaláljuk utunk elmélyülését- tán…..?
Szeretettel köszöntelek.
Jó alkotást!
Noémi
Köszönöm szépen, eléggé ínyenc vagyok!
Az elmélyülés az út!
Minden jót!
Üdvözlettel: eferesz
Akkor mélységeset, F! :)))
Úgyis ideje!:))
🙂 Itt van bizony, remélhetőleg!
Érdekes alkotás.
"Az elmélyülés az út!" Ez a megnyilvánulásod különösen tetszett.
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon fantáziára vall ez a vers.
Egyetlen kérdésem van csupán: az a nyitott lélekablak nem túl merész dolog?
Gy.
Majd kiderül.
🙂
Bátor vagy mindenesetre…
Gy.
Csak reménykedem!
Szia!
Különösen a befejezés tetszett!
Üd:sailor
Minden jó, ha vége jó!
🙂