Bús szemem ragyogva,némán állok omladékodan
Mellkasomban szivem tomból,tűz szitja állandóan
Mindha dobpergést hallanék s jönni ellenség hadát
Ezred-évnyi harcot érzek,vérem ingemen üt át
Egykoron a horda népek elől volt a menedék
Mostan felnézek az égre,szépidőben tiszta kék
Áll még némi fal,ha annak mondható,vagy törmelék
Ülök egy kupac kövön,köröttem mind csak omladék
Fűnek,fának gyökere hasit beléd,hódit utat
Kövek ebbe kapaszkodnak,vagy épp eltaszitanak
Szellő lebben a homályban,itt zászlók nem lebegnek
Pusztulásod porrá lesz,nem állt ellen az időnek
Nem vár ez már jobb időkre,léte pusztán csak árva
Dicsősége hajdanában látok,hajnalra várva
Vágtába rohan az est,neki a halott időnek
Villám torok-tüzet látok,már másadszor halok meg
Jajban égve, megbűnhődve hanyat fekszem,jajgatom
Iszonyomban vértenger dúl,csaták zaját hallgatom
Mindenség nyilik meg éppen,atom-biztos tejúton
Hajnal támad égszinkékkel,s én újra feltámadom
4 hozzászólás
Kedves Szejke..
Egyszer minden véget ér… s lesz még fényes nap mi újra kél!!!
A végeken a várromok is leomolnak,sajna nekünk is!
De az utánnunkjövőknek keskenyebb lesz a paletta- sajnos ez lesz-
1ooév multán a magyar kőltőkön is úgy fognak vitatkozni a nemzetek ,mint Mátyáson,de úgy is jó lesz angolul,vagy valamien más nyelven–
Mindig bölcs dolog előre nézni;de nehéz messzebbre tekimnteni,
mint ameddig ellátunk. (Churchill)
Üdv. Szejke
Okos gondolat a Tiéd is és Churchill-é is de azt mondják ez az élet rendje..nincs mit tenni csak beletörődni! Üdv :Beliliafesz