Már lassan egy éve suttogom
A fülembe: MEGTALÁLTAM!
Itt áll karnyújtásnyira előttem
Egy márványtalapzaton… és
Nem merek hozzáérni.
Csak gyönyörködök. Tiszta
Kékkőberakásán megcsillan a Fény, és
Őszinte mosollyal ibolyákat hajt
Maga köré –
Bolondjává váltam e rejtett ereklyének!
2 hozzászólás
Szia!
Ismerős érzéseket keltett bennem a versed…
Talányos, kifejező, szép…
Üdv: Gyömbér
Óóó…én kiskorom óta Egyiptom-bolond vagyok, körülbelül így érzek, ha csak egy könyvben is ránézhetek egy darab hieroglifás kőre…persze ez értelmezhető akár szerelmes versnek is (jó ez a kettőség)….szóval ismét egy jó kis vers Tőled:)