Egyirányú út, mikor lesz vége,
érhetek-e én valaha révbe?
Poros sikátor, lerombolt várak,
ujjá épülnek, akkor is várlak!
Mossa könnyem a hajnali zápor,
illant boldogság, akár a kámfor,
itt maradt nékem a keserű íze,
soha nem tárul számomra szíve.
1 hozzászólás
Nagyon szep verset irtal.Gratulalok!