Az élet rozoga hullámvasútján,
Mögöttem minden lángra kapott,
Nincs visszaút már…
Felégettem mindent magam mögött,
Hogy csak egy percre magamhoz öleljelek,
De karjaid nem voltak elég erősek ahhoz,
Hogy kiszorítsd belőlem a magányt.
Ha újra ajkaimhoz érnél, talán
Kicsókolhatnád belőlem a félelmet,
Mit akkor érzek, ha nem vagy velem.
Ha újra megsimítanád arcom, talán
lesöpörhetnéd róla a kételyeket,
a könnycseppekkel együtt, miket
Miattad ejtettem a napokban.
De nem vagy itt.
Szorít a magány.
A félelem csókol.
Kételyek keverednek sós cseppekkel
Beesett arcomon.
Aludni sem tudok már.
12 hozzászólás
Nagyon jól átjön a mondanivaló, és nagyon szép a vers is. Tetszett! Üdvözlettel: én
Köszönöm szépen!
Üdv: Scarlet
A szerelem olyan, mint a hullámvasút, jól érzékeltetted. ( kívánom minél Kevesebb fájdalom)
Szeretettel gratulálok szép versedhez: Ica
Köszönöm szépen a kedves szavakat.
Üdv: Scarlet
"De karjaid nem voltak elég erősek ahhoz,
Hogy kiszorítsd belőlem a magányt."
Érdekes képek, a vége pedig ütős. Tetszett. 🙂
Örülök, hogy elnyerte tetszésedet! 🙂
Üdv: Scarlet
Már-már kétségbe esett vallomás ez. Az utolsó sor ráerősít. A cím nagyon jó, szorosan kapcsolódik a tartalomhoz. Nekem tetszett ez az őszinte kitárulkozás versbe foglalva.
Üdv
Zoli
Kedves Zoli!
Köszönöm, hogy olvastad és írtál, jól esnek szavaid.
Üdv: Scarlet
A kedves elvesztése és a magány megindítóan szép a versedben. Ha ez rólad szól, kívánom, hogy mielőbb felszáradjon a könnycsepp az arcodon. Érzelemgazdag versed nagyon tetszik. Szeretettel: Ilike
Kedves Ilike!
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat! Igyekszem felszárítani azt a könnycseppet. 🙂
Szeretettel: Scarlet
Egyszer fent,…de most nagyon lent! Ezt veszem ki ebből csodálatos versedből.
De az is érződik, hogy bízol abban, hogy lesz újra fent Is. Szeretettel gratulálok: István
Kedves István!
Köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy elnyerte tetszésedet! Így van, ahogyan Madách is írja: "Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!"
Üdv: Scarlet