Egyszer hajdan egy varázsló
széppé varázsolta a világot,
a jók hitték, hogy örökre
ilyen marad nekik.
De jött a sátán
és nevetett rajtuk,
majd összekürtölte
a gonoszokat a földön,
parancsolta a rosszaknak,
pusztítsátok a jót,
csúfítsátok a szépet,
a varázslót pedig
jóságára feszítsétek.
Így a világban elpusztult
minden jóság és szépség,
de az álmok megmaradtak,
azokban tovább él a reménység.
/santiago/
6 hozzászólás
“a világban elpusztult
minden jóság és szépség,
de az álmok megmaradtak,
azokban tovább él a reménység.”
Nem, hiszen benned is megvan és nem vagy egyedül. Az emberek mindig is vágynak a szépre és a jóra és minél nagyobb a gonoszság, ez a vágy annál jobban erősödik.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Santiago! Nagyszerű versedhez szívből gratulálok! Szeretettel Edit
Kedves Rita és Edit! Köszönöm!
Kedves Santiago!
Nagyon jól látod:
“de az álmok megmaradtak,
azokban tovább él a reménység”
Így legyen!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Szép napot!
Kedves sailor! Köszönöm!
Kedves santiago,
amíg élnek az álmok, addig a remény is, persze jobb lenne, ha nem történnének szörnyűségek.
Többféle megközelítése van ennek a témának, érdeklődve olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin